köszönjük hogy zarándokként eljött korunk vértanúinak emlékhelyére, ebbe a templomba. Az Önnel való találkozás mindig a szegényekhez és az evangéliumhoz vezet vissza bennünket. Emlékszem, amikor a Santa Maria in Trastevere-bazilikában a 3 „p” fontosságáról beszélt: imádság, szegények és béke (olaszul preghiera, poveri, pace).

 

Azonban a mai nap más, összetettebb, jelentőségteljes, hogy egybeesik az aleppói püspökök elrablásának évfordulójával, Boulos Yazigi és Gregorios Ibrahim elrablásával, aki imádkozott is ebben a templomban. Mi mindig imádkozunk értük, Paolo Dall’Oglio atyáért és a püspökök szabadulásáért.

 

Ma Ön segít ráhangolódni e szent hely üzenetére. Szent hely, mert vértanúk emlékeit őrzi, katolikusokét, ortodoxokét, anglikánokét, evangélikusokét, akik mind egyesülnek Jézus kiontott vérében. Azért, hogy ne feledkezzünk meg róluk, 2000-ben Szent II. János Pál emlékhelynek nyilvánította e templomot. Sok-sok felekezetnek lett emlék-, illetve zarándokhelye.

 

Őszintén be kell Önnek vallanom, hogy a vértanúk előtt szégyenkezünk: mert a kortársaink voltak, olykor barátaink, sőt együtt ettek velünk. Mint Christian de Chergé, akit 1996-ban öltek meg, aki rendtársaival Algériában maradt, hogy a muszlimokkal éljen. Vagy Shahbaz Bhatti... A barátaik voltunk, de nem tudtunk megszabadulni a „ments meg magad” konok eszméjétől. Egy olyan világban, ahol a háború sok fájdalom és a szegénység  szülőanyja, ahol nap mint nap keresztényeket ölnek meg, nem koncentrálhatunk állandóan saját életünkre. Meg kell tanulnunk ezeknek a keresztényeknek a nyelvét, viselkedését, azokét, akik nem magukat mentették meg. Egy zsidó író mondta: „Aki beszéli a vértanúk nyelvét, az falat épít a gonoszság ellen.”

 

A vértanúk arra emlékeztetnek, hogy a keresztények nem a hatalomnak, a pénz, a fegyverek, a megalkuvás miatt győznek. Nem hősök ők, hanem olyan emberek, akikben egyetlen erő lakik: a szeretet és a hit szelíd ereje. Nem elveszik, hanem odaadják az életet, ahogy Jézus tette. Ő nem magát mentette meg, nem menekült el Jeruzsálemből. A vértanúk tehát egy szegény, szelíd és emberi Egyházat mutatnak fel előttünk. Aranyszájú Szent János írta: „A keresztények úgy jutnak győzelemre, hogy elfogadják, hogy megölik őket.”

 

Ebben a korban győzelemre van szükség: nem olyanra, ahol az egyik vagy másik oldal nyer, hanem ahol győz a béke és az emberség. Túl sok ember élete veszik el a terrorizmussal, a kizsákmányolással, a magánnyal. Túl sokaknak kell menekülniük a fájdalom elől, menekültek, elvándorlók lesznek.

 

Nem vagyunk arra ítélve, hogy ijedt szemlélői legyünk mindennek. A szegények, a vértanúk segítenek minket, hogy reménykedjünk. Megmutatják, hogy Isten segítségével, a szóval, a szeretettel, találkozással a világot meg lehet változtatni.

 

Szentatya, köszönjük, hogy ma itt van velünk, ezen a fájdalommal átitatott, jelentőségteljes napon. Köszönjük, hogy megáll hatalmas ikon előtt a nyolc boldogságról, amelyek maguk a vértanúk. Kérjük őket, hogy járjanak közben Önért. Érezzük, hogy valamilyen módon ma esti imádságunk elkíséri, előkészíti küszöbön álló egyiptomi útját, a mártírok és a párbeszéd földjére.