December 25-én bensőséges légkörben ünnepelnek a családok. Igyekszünk szeretetben összegyűlni közelebbi és távolabbi családtagjainkkal, békében tölteni az ünnepeket. Ki-ki a maga módján, több-kevesebb sikerrel igyekszik megtalálni az ünnep értelmét.
Van egy keresztény közösség, akik Rómában és szerte a világon tágabb körben ünneplik a karácsonyt, a keresztények nagy családjával együtt, amelynek kiváltságos tagjai a szegények, az elhagyatottak. Assisi Szent Ferenc, akinek nevéhez az első betlehemi jászol felállítása is fűződik, Greccióban karácsonykor koldusnak öltözve jelent meg testvérei előtt, hogy emlékeztesse őket: az ünnepi lakomán mindenkinek részt kell vennie, különösen a szegényeknek.
A Sant’Egidio közösség 1982 óta évre évre vendégül látja karácsonykor nehéz sorsú barátait. Az első évben húsz meghívott vett részt a Santa Maria in Trastevere-bazilikában rendezett ünnepségen. Azóta minden évben a római Trastevere negyed gyönyörű ókeresztény temploma karácsony napján a délelőtti mise után rengeteg szorgos kéz munkája nyomán, csodával határos módon rövid idő alatt átalakul, a padok kikerülnek, és terített asztalok foglalják el a helyüket.
Az ünnepi asztal évről évre egyre nagyobb, egyre több teríték kerül fel rá: a közösség tagjai ma már a világ minden táján, Magyarországon is együtt ünnepelnek a szegényekkel. Idén százezernél is több ember ül a közös karácsonyi asztalokhoz a világ mintegy hetven országában. A meghívottak között vannak hajléktalanok, koldusok, szociális otthonokban élő magányos idősek, utcagyerekek, Aids-betegek, pszichés betegek, bebörtönzöttek, romák, mind olyan emberek, akiket a közösség tagjai egész évben látogatnak.
Nem mindig templomban rendezik meg az ebédet, hiszen nem mindenhol lehetséges ez, és el akarják vinni az ünnepet a világ legsötétebb zugaiba is. Terített asztalok várják a magányosokat szociális otthonokban, árvaházakban, pszichiátriai klinikákon, börtönökben, kórházakban, és az utcákon is. Ünnepi hangulatot teremt a terített asztal, az ajándék, a betlehemi jászol, a karácsonyfa, a zene, és ami a legfontosabb: a szeretet, a barátság, az együttlét öröme. A Sant’Egidio közösség ünnepein kézzelfoghatóvá válik a csoda: szegények és gazdagok együtt ünnepelnek, és mindannyian gazdagabbak lesznek valamivel. Az elgyötört arcok boldogságot sugároznak ezeken az alkalmakon, és ugyanez a boldogság látszik a segítők arcán is, akik meglelik a karácsony igazi értelmét.
A Sant’Egidio közösség hitvallása, hogy az evangélium körül összegyűlt emberek egy nagy családot alkotnak. Ennek a nagy családnak kiváltságos tagjai a szegények, akik az évek során barátaikká, testvéreikké váltak. Az elhagyatottak éppen karácsonykor a legelhagyottabbak, hiszen szinte mindenki zárt ajtók mögött, családi körben ünnepel. A közösség megtöri ezt a hagyományt és a szegényeket is magába foglaló nagy evangéliumi családdal tölti az ünnepeket. Nem jelképesen, konkrétan. Nem karácsony előtt vagy után, hanem a szent ünnep napjaiban.
Sokan segítenek a szervezésben, akik keresik a karácsony igazi, csillogás mögött rejtőző értelmét: adományokat adnak, közreműködnek a főzésben, a felszolgálásban. A Santa Maria in Trastevere-bazilikában nem csak olaszok és nem csak keresztények gyűlnek össze: vannak köztük bevándorlók, zsidók, muzulmánok. 2000-ben karácsony napja egybeesett a ramadán utolsó napjaival, ezért a közösségek muzulmán barátaikkal nem délben, hanem este találkoztak, amikor ők is felfüggeszthették a böjtöt. Hiszen a szegények szolgálata nem azt jelenti, hogy felkínálunk nekik valamit, ami szerintünk jó: az igazi ajándék a megajándékozott igényeihez igazodik. Abban az évben a karácsonyi ebédnél a közösség muzulmán barátai felszolgáltak keresztény testvéreiknek, miközben ők maguk betartották a böjtöt. Két nappal később, amikor a ramadán végét ünnepelték, visszakapták keresztény barátaiktól ezt a testvéri gesztust.
