Szörnyű terrortámadások borították gyászba Párizst, az együttélés és a szabadságjogok jelképét. Számos halálos áldozatot és sérültet hagytak maguk után, megdöbbenést és együttérzést váltva ki belőlünk. Könnyekkel és szolidaritással válaszol a világ, amely nem adja meg magát a gonosznak, ahogyan ezekben az órákban láttuk Párizs utcáin. A januári támadás óta immár másodszor rázza meg Franciaországot a gyász és a fájdalom, ahogyan más országokat is.

A Sant’Egidio közösség együttérzéséről és részvétéről szeretné biztosítani azokat, akiket ez a tragédia fájdalommal sújtott. Szeretettel öleli magához a francia népet, különösen azok családjait, akik meghaltak vagy akik megsebesültek ebben az immár sokadik támadásban, amelyik ártatlanokat ölt meg és az értelmetlen gyűlölet magvait hintette szét. Ezekben a napokban a Sant’Egidio közösség Párizsban, Rómában és a világ minden részén imádságban és liturgiákban emlékezik meg az áldozatokról és könyörög a békéért.

A közösség határozottan elítéli ezt a barbár és elvakult erőszakot, amely ártatlanokra sújtott le és félelmet kelt városainkban, aláásva az együttélést, gyűlöletet és gyanakvást szítva mindenkiben. Bizalommal vagyunk azok iránt, akiknek kötelességük minden állampolgár védelme demokratikus eszközökkel, amelyek csak első pillantásra tűnhetnek gyengének és hatástalannak. E támadások láttán mindenkit arra kérünk, hogy a terrorizmus logikájával az imádságot, a találkozást, az egységet és a szolidaritást szegezze szembe. Megsiratni a holtakat azt is jelenti, hogy megőrizzük bizalmunkat társadalmunk ama képességében, hogy választ tud adni az erőszakosoknak anélkül, hogy maga az ellenségeskedés sötétségébe zuhanna.

A Sant’Egidio, a fájdalomnak és a sírásnak ebben az órájában újra megerősíti elkötelezettségét a béke és az együttélés társadalmának építése iránt. Nincs remény, sem jövő a bosszúban és az ellenségeskedésben, hanem egyedül a párbeszédben és a békében. Az erőszakot és a barbárságot nem lehet háborús cselekedetekkel és retorikával leküzdeni, hanem csak úgy, ha szívünket megóvjuk a méregtől és a haragtól. Akkor is, ha néhányan engednek a gonosz szellemének, amely szívükben az erőszak és az embertelenség szakadékát nyitja, mi meg vagyunk győződve arról, hogy nem szabad elveszíteni a béke erejébe vetett hitet, amelyet mindenki közös munkájával napról napra lehet építeni.