Úgy tűnik, egyre gyorsabb tempójú városainkban nincs hely az előrehaladott korúak lassúbb tempójának, törékenységének. Rómában az idősotthonok szinte mind a a várost körülvevő körgyűrűn kívül vannak. Az idősek nem láthatóak, legfeljebb sietősen meglátogatják őket a rokonok, ha van egy kis idejük.

Rita és Marina két idős római asszony, mindketten elmúltak nyolcvan évesek.Történetük szembe megy az árral, az "ellenellók története". Mindkettőjüket kilakoltatták otthonukból, nem sok lehetőség volt előttük a minimálnyugdíjukkal. Összerakták azonban azt a kicsit, ami volt nekik és a Sant'Egidio közösség segítségével, az általuk biztosított lakásban új életet kezdtek. Bizonyítják ezzel, hogy az együttlakás nemcsak a fiatalok, hanem az idősek számára is lehetőség, jövőt biztosít számukra. Nincsenek kirekesztve a város közösségéből, a Trastevere negyedben élik mindennapjaikat. Osztoznak a költségeken, barátaik segítségével megoldják a gondjaikat.

Az "Éljenek az idősek" mozgalom egy kicsi szelete ez. Az idősek visszapják az életüket, a város pedig visszakapja a lelkét, amelyet elveszített, amikor a legtávolabbi külvárosokba küldte azokat, akik őrzik a történelmét, az emlékeit.