A vándorlók és úton lévők pápai tanácsának elnöke azt a romákkal foglalkozó konferenciát köszöntötte, amelyet a Sant’Egidio (Szent Egyed) katolikus közösség szervezett az MTA budavári dísztermében. A bíboros szerint mindenki felelőssége és feladata, hogy megállítsa a gyűlölködést, a szegregációt. II. János Pál pápát idézte: a cigányság „az egyház szívében van”.

A vészkorszak roma áldozatairól emlékezett meg Katz Katalin, a jeruzsálemi Héber Egyetem tanára és Ceija Stojka, a több koncentrációs tábort is megjárt, osztrák roma asszony. Ladányi János szociológus kifejtette, hogy az eddig alkalmazott módszerekkel nem lát lehetőséget a magyarországi cigányság integrációjára. A rendszerváltás – mondta – mélyebb és hosszabb válságot okozott, mint az 1929–33-as. A munkahelyek harmada elveszett. Nem pusztán cigányproblémáról van szó, de a tartós kirekesztettség állapotában élők körében a romák ötszörösen „felülreprezentáltak”.

A rendszerváltás után a kormányok kezdetben szőnyeg alá söpörték a kérdést, majd nekifogtak a szegény települések ellehetetlenítésének. A folyamat végül egyenesen vezetett a romák elleni erőszakhullámhoz. „A magányos gyilkosoknak rengeteg tettestársa van”, közölte Ladányi János. Úgy vélte, hogy a kisebbségi önkormányzati rendszer a romák esetében „intézményesített politikai gettó”.

A szociológus kijelentéseire reagálva Balog Zoltán, a parlament emberi jogi bizottságának fideszes elnöke védelmébe vette a kisebbségi önkormányzatiságot, ugyanakkor vitatta, hogy a szocializmus idején a cigányoknak valódi integrációban lett volna részük. De az kétségtelen – állapította meg –, hogy nagy többségüknek volt munkahelye. A demokrácia szégyene, ha kevesebbet nyújt polgárainak, mint amit egy diktatúra adott – jegyezte meg. Más összefüggésben később szégyennek, méghozzá az ORTT és a médiaszabályozás szégyenének nevezte azt is, hogy a „Mónika-showt még nem tiltották be”. A szóban forgó tévéműsor szerinte sokat árt a cigányságnak.

A szociális kártyával az a baj, hogy rosszul csinálták meg – folytatta szerteágazó előadását a politikus. Felidézte azokat a rendszerváltás előtti időket, amikor Németországban ő maga is segélyre szorult: ennek egy részét természetbeni juttatásként, ruha- és cipőutalvány formájában kapta meg. Amúgy komoly problémának tartja, hogy nem sikerült kialakítani olyan közös nyelvet, amely teret enged a bírálatoknak is, és amelynek segítségével világos diagnózist lehet felállítani a romák helyzetével kapcsolatban. Az így keletkezett vákuumot azok használták ki, akiknek nincsenek gátlásai, és politikai tőkét akarnak kovácsolni abból, hogy a cigányokkal riogatnak – utalt Balog Zoltán a Jobbikra.

A társadalomban nagyon magas a Magyar Gárda támogatottsága – ismertette további részletek említése nélkül egy „belső felmérés” eredményét. Másfelől a fideszes politikus biztosra veszi, hogy a gárda támogatóinak többsége nem neonáci, hanem becsapott és félrevezetett ember. Róluk nem szabad lemondani, hanem „küzdeni kell értük”.